Mintegy háromezren vettek részt az augusztus 26-án megrendezett XVI. Győrsövényházi Falunap programjain, így ez volt az eddigi legsikeresebb ilyen rendezvény. Az eseményt az Egyesület Győrsövényházért és a község önkormányzata szervezte.

●  A gyerekek szórakozását több program is szolgálta: fellépett Lili és Lali bohóc, emellett a virgonckodó játszóparkban is játszhattak, valamint a tervezettnél egy órával tovább, este hat óráig használhatták az ugrálóvárat és az óriáscsúszdát. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat munkatársai játszóházat szerveztek nekik.

●  A színpadon egymást követték a fellépők: a Royal együttes, a hegyeshalmi fúvószenekar, a rábacsécsényi nyugdíjasklub, a dunaszegi színjátszó kör, a Dynamic dance táncegyüttes, valamint Illés Gabriella és barátai.

●  A legnagyobb sikert az Apostol együttes este negyed nyolckor kezdődött másfél órás koncertje aratta, amelyre annyian érkeztek más településekről, hogy az autók teljesen elfoglalták a Fehértói utcát, az Ady utcát, a Petőfi utca nagy részét, a parkot és a pálya környékét. A záró tűzijáték rendkívül látványos volt.

●  Délelőtt tíz órakor Katonavilág címmel Gülch Ábris gyűjteményéből nyílt kiállítás. Az érdeklődők – főként második világháborús – lőszereket, fegyvereket, gázálarcokat, rohamsisakot, kulacsokat, katonanaptárt, frontról írt levelet, repülőgép- és repeszdarabokat, katonaládát tekinthettek meg. A különleges tárlatot Hancz Gábor, az Egyesület Győrsövényházért elnöke nyitotta meg.

„Hölgyeim és Uraim! Kedves Megjelentek! Kedves Csaba és Ábris!

Újságíróként havi több ezer sort írok, a falunapi kiállítások megnyitása – pontosabban a szöveg megszülése – általában mégsem olyan könnyű. Most ez nem így történt, sőt, inkább az volt a nehéz feladat, hogy a feltoluló ötleteket úgy kordában tartsam, hogy ez az ünnepélyes esemény csupán addig tartson, ami még szónoknak, hallgatónak is kellemes.

Hadd kezdjem egy látszólag nem ideillő történettel. Gülch Csaba első verseskötete 1987-ben jelent meg. Akkor gyakorlatilag az egész iskola – így persze tanítványaként én is – dedikációt kértem tőle. A könyv elejére az a szöveg került: „Hancz Gábornak ajánlom szeretettel, azzal a reménnyel, hogy az elkövetkezendő idők folyamán majd valamit ő is rak az asztalra”. Ahogy mondani szokás, ezt a párt sort, míg élek nem felejtem el, bár időnként komolyan elbizonytalanodom, hogy a látszólag szerény óhajba foglalt intelemnek képes vagyok-e megfelelni.

Elsőként ez jutott eszembe, meg az, hogy Gülch Ábris – aki az imént felvázolt események megtörténtekor talán még puszta gondolatként sem létezett –, ezzel a kiállítással valamit letett az asztalra. A második gondolatom pedig rögtön az volt, hogy elmondjam, mennyire örülök – gondolom, sokakkal együtt –, hogy Csaba ebben az évben már másodszor vesz részt fontos kulturális eseményen ebben a faluban – nevezzük ezt a nagy visszatérésnek –, és örülök annak is, hogy édesapja és maga maga után már a nagyobbik fiát is köti valami Győrsövényházhoz.

A folytatásban hadd legyek kissé patetikus, de egyúttal tényszerű is. Néhány tíz kiló vas, fa, egy kevés papír, szövet – tulajdonképpen ennyiből áll a kiállítás anyaga, amit – gondolhatnánk – akár egy military bolt is megrendezhetett volna. Mégsem erről van szó. Az itt látható tárgyak egy része a környékbeli határból, vagy pusztulásra ítélt hagyatékokból került elő, más része régiségvásárokon bukkant fel. Az elmúlt időkben az vált hagyománnyá, hogy a falunapon délelőtt tíz órakor helytörténeti jellegű kiállítás nyílik hol régi fényképekből, hol falvédőkből, hol Pozsgai Pálné festményeiből – mindebből látható, hogy valójában most is erről van szó. Ahhoz, hogy ez a gyűjtemény összeálljon, olyan szívós terepmunkára, kutatásra, esetenként a szakirodalom olvasására volt szükség, ami kevés tizenhat éves fiatal sajátja. Valahol persze kellett hozzá a szülőföld szeretete – és a történelemé, ami jó néhány jelenlévőnek maga volt a valóság. Itt most hosszabb elemzés következhetne arról, hogy milyen szerepe van ebben a nevelésnek, de azt hiszem, ez nyilvánvaló.

Mit is mondhatnék zárásként? Valami olyasmit, ami abban a bizonyos A remény útvesztői című kötet elején olvasható: azzal a reménnyel ajánlom mindenki figyelmébe a különleges tárlatot, hogy az elkövetkezendő idők folyamán Gülch Ábris még sok mindent rak az asztalra.”

●  Délben ingyenes ebéd várta a jelenlévőket. Kilenc kondérban főtt a mintegy hatszáz adagnyi finom étel, például szarvas- és marhapörkölt, chilis bab, babgulyás, káposzta.

●  Délután háromnegyed négykor Szabó Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke adta át Győr-Moson-Sopron megye zászlaját Hokstok Imre polgármesternek. A zászlót Gőgh Tibor római katolikus plébános felszentelte, Farkas Ervin evangélikus lelkész megáldotta. A rövid ünnepségen Illés Gabriella magánénekes elénekelte a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország és a Szállj, szállj sólyom szárnyán című dalt, Czáka Zsuzsanna szintetizátorkísérete mellett. Az ünnepségen közreműködött Némethné Hajzer Marietta.

●  A lövészversenyt a férfiaknál id. Pozsgai Károly, a nőknél Vető Zsuzsanna, a 11-es rúgó versenyt Nagy Dávid nyerte. A tombola fődíját, egy színes televíziót Göltl Lajos vihette haza.

●  A falunapot bál zárta a Rábca vendéglőben és a Gól presszóban.

Képek a falunapról