Utoljára ballagott 8. osztály a győrsövényházi általános iskolában, június 16-án délelőtt 9 órakor. A községben ősztől már nem indul felső tagozat. Az ok az alacsony gyermeklétszám, az állami finanszírozás drasztikus változása, valamint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések számára kiírt pályázat feltételeinek szigorodása. Az alsó tagozat megmarad, a kónyi Deák Ferenc Általános Iskola tagintézményeként.
A ballagó 8. osztály tagjai: Bajzek Márk, Bertalan Ingrid, Boros Mónika, Búza Veronika, Csonka Ádám, Hencz Dávid, Lenzsér Martina, Sós Barnabás, Tóth János, Vipler Erzsébet. Őket Fehér Károly vezette, aki ugyan áprilistól már Kónyban tanít, de addig osztályfőnök volt.
Az ünnepségen először Hokstok Imre szólt az egybegyűltekhez.
„Kedves gyerekek! Tisztelt szülők! Tisztelt pedagógusok!
Rendhagyó évzáróra gyűltünk ma itt össze, az elmúlt hónapok nehéz döntései meghozták keserű gyümölcseit.
Két évvel ezelőtt lázasan dolgoztunk azon, hogy a nemzetiségi német nyelv oktatásának bevezetésével megmentsük az iskola felső tagozatát, és lehetőséget adjunk arra, hogy itt fejezzék be a nyolcadik osztályt gyermekeink. Sajnos csak két évet tudtunk kicsikarni kegyetlen, pénz irányította világunkban.
Nagyon nehéz döntések ezek, de be kell látni, hogy 57 gyereknek nyolcosztályos iskolát fenntartani a lehetetlenség határát súroló feladat. Mindenki tudja, hogy nálunk nagyobb iskolák is hoztak meg ugyanilyen döntéseket. Nem gondoltuk, hogy egyszer mi is azon települések sorsára jutunk, ahol csak 1–4. osztályos tanítás van. De az élet nem áll meg. Jómagam és a képviselő-testület azon dolgozik, hogy mind az alsó, mind a felső tagozatba járó gyerekek maximális támogatást kapjanak.
Tudjuk, hogy nem lesz könnyű a váltás, de az utóbbi évek rohanása már hozzászoktatott bennünket, hogy fel kell venni a ritmust, menni kell előre, mert aki megáll, azt kegyetlenül eltapossák. A túlélés érdekében néha nagyon nehéz döntéseket kell meghozni.
Itt szeretnék köszönetet mondani minden pedagógusnak, aki valaha az általános iskolában tanított: köszönöm a tanulók, a szülők és a falu közössége nevében, hogy embert neveltek a felnövekvő nemzedékekből. Remélem, hogy azok a pedagógusok, akiktől most búcsúzni kényszerülünk, más iskolákban vagy az élet más területén boldogulást találnak, és szívesen emlékeznek a győrsövényházi évekre.
Kedves szülők! Önöket pedig arra kérem, hogy segítsenek abban, hogy az átállás minél kevesebb zökkenővel járjon. A most ballagó nyolcadikosoknak pedig kívánom, hogy a világ forgatagában mindig legyen számukra egy hely, ahová el lehet bújni, ahol meg lehet nyugodni. Mi mindig hazavárunk titeket!”
Ezt követően Árnitsné Mohl Ágnes igazgató mondta el beszédét.
„Kedves ballagó diákok, tisztelt egybegyűltek!
A mai évzáró és ballagási ünnepségünk rendhagyó, mivel egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír azért, mert intézményünk mint önálló iskola becsukja kapuit, s a 2007/2008-as tanévtől a kónyi Deák Ferenc Általános Iskola tagintézménye lesz. Másik szemünk nevet, mert megkezdődik a várva várt nyári szünet.
A 2006/2007-es tanévben alsós tanulóink sikeresen vették a tanulás akadályait, elsőseink ügyesen eligazodtak a számok-és betűk birodalmában. Iskolánk tanulói sok szervezett programon és versenyen vettek részt. Megemlítem a sport-, a német szavaló, a magyar- és a kémiaversenyeket. Vannak olyan közösen megélt élmények, amelyek felejthetetlenek, ilyen például a Tóköz-találkozó, a farsang, a punk nap és az ausztriai kirándulás. Megköszönöm tanár és tanító kollégáim, technikai dolgozónk, a szülői munkaközösség és a konyhai személyzet munkáját. Mielőtt ballagó diákjainkhoz szólnék, szeretném tolmácsolni az alsó tagozatos tanulók szüleinek köszönetét. A velük folytatott beszélgetésekből kiderült számomra, hogy szeretnék, ha a 2007/2008-as tanévet gyermekeik jelenlegi tanítóikkal kezdhetnék meg s remélem, ennek nem lesz akadálya az új vezetés részéről.
Most hozzátok fordulok ballagó diákjaim! Az ember életében vannak előre meghatározott, kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai, s amelyek emlékezetesek maradnak. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most. Ez a nagy esemény annak az ideje, amikor az ilyenkor szokásos módon búcsút vesztek iskolátoktól, egymástól, tanáraitoktól. A búcsúzás megható érzésekkel teli pillanatai ezek. Felemelő, ünnepélyes alkalom részeseiként vagyunk jelen – szüleitek, rokonaitok, tanáraitok, az ismerősök – mind azok, akiket meghívtatok. Ballagás, mely visszatekintés korábbi életutatokra, és előretekintés jövendő céljaitok felé. Búcsú az iskolától, ahol életetek meghatározó idejét tölthettétek, itt formálódott egyéniségetek. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, a különböző iskolai rendezvények, a mindennapok feladatai, nehézségei, a gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban és az élet más területein, az osztály- és iskolatársakhoz, tanáraitokhoz fűződő viszony. Az egész életre szóló barátság – mind-mind itteni életetek természetes velejárói, aktívan átélt, elválaszthatatlan részei voltak, szorosan idekötöttek benneteket.
Lezárult életetekben egy fejezet. Most elhagyjátok az iskolát, de kapuja mindig nyitva áll előttetek.”
Képek
