A Kisalföld 2009. november 26-i számának 9. oldalán cikk jelent meg Nagy Ottóról, aki idén ment nyugdíjba 36 év gátőrködés után. Alább olvasható. A róla készült képek felkerültek a képgalériába.

Egy évszázad a gáton

Nagy Ottó gátőrházban született, akár édesapja. Idén ment nyugdíjba az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól, s ezzel csaknem százéves családi hagyomány szakadt meg.

Győrsövényház

Hancz Gábor

„Nemcsak édesapám, hanem már a nagypapám is gátőrként dolgozott a Rábca mellett, előbb a közeli Hugatpusztán, majd itt, Győrsövényházon” – mesélte  Nagy Ottó. Úgy tűnik, ő a gátőrfamília utolsó tagja. A vízügyhöz 1967-ben került, ahol hat évig gépkezelőként járta a szivattyútelepeket és a csatornákat Árpástól a medvei hídig. Harminchat éve, 1973-ban vette át a stafétabotot apjától, aki akkor ment nyugdíjba. Két lánya született, náluk  fel sem merült,  a szakmát folytassák – holott  akadnak női gátőrök az országban.

„Sokat változott a gátőri munka, főként az utóbbi tíz évben. Jóval több lett a feladat” – mondta Nagy Ottó. Hozzá a Rábca jobb partján tizenkét kilométeres szakasz tartozott, amihez korábban  50, az elmúlt időszakban viszont már 70–75 kilométer hosszúságú mellékcsatornát kellett figyelnie. Felügyelte a medertisztítást, jelentette, ha fa dőlt a mederbe. Az exgátőr pályafutásának legemlékezetesebb árvize az 1975-ös volt. Akkor a vízállás csak 30 centiméterrel maradt el a több szempontból rekordot jelentő 1965-östől. Az utóbbi, majd fél évig(!) tartó árhullám idején is a töltéseken dolgozott.

Nagy Ottó idén ment nyugdíjba, így feleségével együtt elhagyta a szivattyútelepnél, Győrsövényháztól mintegy két kilométerre lévő szolgálati lakást és a faluban lévő házába költözött.

Nagy Ottó a Keszeg-ér és a Rábca torkolatánál. Negyvenkét évet töltött a vízügynél.