A fehér mezes győrsövényháziak megérdemelten nyertek.
Horváth Norbert edzőnek nem okozott fejtörést, ki kezdjen, és ki üljön a cserepadra, lévén, hogy a hazai csapat sérülések és munkahelyi elfoglaltságok miatt éppen 11 főből állt. A mérkőzés kapkodó játékkal kezdődött, és sajnos a vendégek nyugodtak meg előbb, mert a 16. percben Farkas – Élő kapust megelőzve – gurított az üresen maradt kapuba. A sövényházi csapatot a gól nagyon nem fogta meg, de mezőnyfölényüket nem sikerült gólra váltani, míg a vendégek egyszer a kapufát is eltalálták az első félidőben.
A második félidő hasonló játékkal indult, mint egy hete. A hazaiak a kapuhoz szögezték ellenfelüket és ennek most hamar eredménye lett, mert Domoszlai beadása után Molnár a léc alá vágta első győrsövényházi gólját. A vendégeken érezhető volt a zavartság, és négy perc múlva egy ritkán látható öngóllal már hátrányban is voltak. Egy az ötösön belül guruló labdát védőtársa úgy rúgott Mosonira, hogy lábáról az üres kapuba pattogott a labda. A hazaiak az ezt követő percekben eldönthették volna a találkozót, de az újabb találatra a félidő feléig kellett várni: egy jobb oldalról elvégzett szabadrúgást Molnár tekert ballal védhetetlenül a kapuba. A gól mintha felébresztette volna a vendégeket, mert kis idő elteltével Mosoni már a sövényházi kaput is bevette egy szép kapáslövéssel. A vendégek ezt követően hajtottak az egyenlítésért, míg a csere nélkül játszó – és igencsak fáradó – sövényháziak taktikusan ölték az időt. Egy-két meleg jelenet még akadt, de az eredmény már nem változott, így a hazaiak kiküzdötték a győzelmet, és megérdemelten tartották otthon a három pontot.
Horváth Norbert: –Ezer sebből vérző csapatunk nagyot küzdött ma, így megérdemelten nyertünk. Megemelem a kalapom a pályán lévő játékosok előtt. A sérülteknek jobbulást kívánunk, remélem, a jövő héten már többen leszünk.
